7.rész

Sziasztok! Meghoztam a frisset, remélem tetszeni fog! Bianka, remélem örülsz :D Puszi

Story About My Life

7.rész

Komolyan mondom nektek, Adam sokkal rosszabb, mint maga Lucifer!

Mikor Ad bezárt a pincébe, Lucifer állandóan vitte nekem a kaját és sunyiban kiengedett.

Volt amikor ketten kártya partyztunk a pincében. 

- Szerinted mikor mehetek haza? - Kérdeztem az egyik alkalommal.

- Nem tudom. - Nézett rám őszinte sajnálattal a szemében. 

Ez után néma csendben kártyáztunk tovább.

Furcsa, de a pincében töltött időt sokkal jobban élveztem, mint a felettem lévő luxust.

Ott lent legalább nyugtom volt.

Tudjátok nekem van egy húgom, Melissa. Most 13 éves. A bátyám, Thomas, 21. A nevelőanyámat Jessica-nak hívják. Odavan apuért. Melissával úgy bánik, mint egy hercegnővel, Thomas pedig mindent megkap. Engem persze utál.Talán azért, mert eleinte nem tetszett, hogy az apám nyakán lóg és ezt meg is mondtam neki (Na jó egy kicsit durvább szavakkal, de ezt inkább nem részletezem). Apu persze nem hitte el neki, hogy apuci pici lánya úgy beszél vele, mint egy kutyával. Lett is belőle nagy veszekedés. De végül - sajnos - kibékültek. 

Szerintem már feladták a reményt, hogy megtalálnak.

Ez van, ha az ember összeszűri a levet az ördögfiával.

- Mi gondolkodsz annyira? - Ült le egyszer mellém az elrablóm.

- A családomon. - Válaszoltam nagyot sóhajtva. Ebből rájött, hogy nagyon hiányoznak nekem.

- Szívem, nem lennél itt, ha nem lettél volna annyira makacs. - Símitott végig az arcomon.

- Akkor sem kellett volna elrabolnod! - Kiáltottam.

- Fogd be! - Mondta dühösen.

- Elegem van! Elegem van belőled! Mikor mehetek végre haza! - Sírtam el magam. 

- Most már ez az otthonod, ha tetszik, ha nem! - Kapott fel és levitt a pincébe, hogy még egy hetet töltsek ott, egyedül.

                  

6.rész

Sziasztok! Úgy terveztem, hogy csak az ünnepek után hozom a frisset, de mivel az egyik legjobb barátnőm állandóan nyaggatott, ezért itt az új :D Remélem tetszeni fog :D Puszi

Story About My Life

6.rész

A terhességem kiderülése után 1 hónappal volt "szerencsém" megismerkedni Adam legjobb haverjával, Kyle-al. Remélem nem kell mondanom, hogy egy Bukott Angyal.

Bunkó, egoista, de jól néz ki. Barna haj és barna szem.

-  Haver, komolyan egy 15 éves kiscsajtól lesz gyereked? - Kérdezte aznap már ezredszerre.

- Haver, mire megszüli 19 lesz! - Rántotta meg a vállát Adam.

- És nem vetél el? - Érdeklődött tovább a Bukott Angyal.  

- Ha egy alvilági lénytől terhes, már eleve nem vetélhet el. - Magyarázta unottan a gyermekem apja.

- Az szar! - Jelentette ki Kyle. - Nem tudom, én nem bírnám ki, ha egy szaros kis porongy lenne a nyakamon. Sajnállak haver!

- Valami gondod van a gyerekemmel? - Léptem be a szobába összefont karokkal.

- És ha igen, akkor mit csinálsz? - Fordult felém gúnyos mosollyal. Egyszer csak felemelkedett és neki csapódott a szemközti falnak.

- Upsz. - Kuncogtam. - Úgy látszik a kicsi nem szereti túlságosan, azt, ahogy beszélsz róla. - Ezzel nevetve kisétáltam. Azt hittem soha többé nem látom. Bazi nagyot tévedtem! Mert amikor a zuhany alatt álltam, egyszercsak belépett a fürdőszobába. Gyorsan leguggoltam és próbáltam minden lényeges részt eltakarni. Ő csak nyugodtan állt és nézett. Nem szólt semmit. A két perc kínos csendet ő törte meg.

- Csak nem zavarok? - Villantotta rám a hófehér fogsorát.

- Kimennél már végre? - Ordítottam rá.

- Bocsánat! - Emelte fel védekezőn a kezét, majd kisétált.

Felkaptam magamra a pizsamám s befeküdtem a pihe-puha ágyikóba.

Őt perc múlva éreztem, hogy egy kar fonódik körém.

- Hogy vagytok? - Súgta a fülembe Adam.

- Én tíz perccel ezelőttig jól voltam, a pici gondolom meg remekül. - Válaszoltam. 

- Ja, hallottam Kyletól a fürdőszobás incidenst. - Nem láttam az arcát, de éreztem, hogy vigyorog.

- Megtudnálak ölni a drágalátos kis haveroddal együtt! - Löktem le az ágyról. Ő ezen csak jót nevetett és vissza mászott. - Mior mehetek végre haza? - Suttogtam.

- Soha. - Kapta fel a vizet és kisétált. Egy könnycsepp követte a másikat.

Egy hét múlva Kyle elhozta a "barátnőjét". A lányt Sarah Pietersonnak hívták és 16 éves volt. Ő is hasonlóképpen járt, mint én csak annyi volt a különbség, hogy őt Kyle tartotta fogva és hogy ő nem volt terhes. Alapjában véve kedves lány volt, csak az a szemét állandóán bántotta, ami meg is látszott. Az egész testét kék-zöld foltok borították, de ő ennek ellenére mosolygott. Nem mutatta ki, hogy fájt volna neki.

- Sarah! Hozz nekem azonnal egy kávét! - Mondta parancsolóan Kyle. A lány sietve elindult a konyha felé. Hitetlenkedve ráztam a fejem. Már épp elkezdtem volna oltani a Bukott Angyalt, mikor Ad lefogta a kezem.

- Menj és segíts neki, mielőtt a pincében kötsz ki! - Mosolygott rám hidegen.

Elindultam a konyha a felé.

- Köcsög buzi! - Morogtam, de sajnos nem elég halkan, mert Adam hirtelen előttem termett és akkora pofont kaptam, hogy a szoba másik végében kötöttem ki.

Tíz perc múlva már a pincében üldögéltem és közben dúdolgattam.      

  

            

5.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő fejit, remélem tetszeni fog. :D

Story About My Life

5.rész - New Life

Pánikba estem.Gyorsan felkaptam magamra a ruháimat - miközben nem bírtam abba hagyni a bőgést - és indult volna kifelé, de nem tudtam merre kell menni. Ő csak jót nevetett rajtam és egy boxeralsóban jött utánam.

- Hova hova? - Kérdezte egy gonosz mosoly kíséretében.

- Dögölj meg! - Dobtam felé egy vázát. Sajnos elkapta.

- Szerintem nem akarsz egy romhalmazban élni. - Megtorpantam, majd lassan felé fordultam.

- Hogy érted azt, hogy 'élni'? ÉN NEM FOGOK ITT MARADNI!! - Ordítottam magamból kikelve.

- Ó, dehogynem! - Hisztirohamot kaptam. Azt hittem csak viccel. De nem! Most 19 vagyok és még mindig itt élek. Eleinte nem tettem azt amit mondott, de megkaptam érte a büntetésem.

Ilyenkor megvert és bezárt egy hétre a pincébe. Többször is megerőszakolt. UTÁLOM! Egyszerűen utálom! Már csak reménykedhetek, hogy nem találja meg a naplómat. Mert, ha megtalálja, még az is meglehet, hogy megöl.
- Mit csinálsz? - Lépett be egyszer a szobámba.
- Pont azt! - Vágtam oda flegmán, mire elmosolyodott.
- Drágám, szeretnél még egy hetet a pincében? - Nézett rám fenyegetően.
- Még az is jobb lenne, mint hogy még egyszer egy ágyban kössek ki veled! - Tudtam, hogy én fogok kijönni rosszul, de muszáj volt kimondanom.
- Csak azt ne mondd, hogy nem élvezed ezt! - Közel jött hozzám és megcsókolt. - Vagy ezt! - Ezután a nyakamat csókolgatta.
- Hagyj békén! - Próbáltam ellökni magamtól ellökni, de hiába. Túl erős volt. Miután kiment zokogva rogytam le az ágyamra. - Miért én? Miért pont ÉN? - Kiáltottam a plafont nézve.
Három héttel az elrablásom után...
Reggel hánynom kellett. Futottam a vécébe. Kb. fél órát ott töltöttem és vártam, hogy végre abbahagyjam a hányást. Ekkor jelent meg az elrablóm. 
- Jól vagy? - Kérdezte.
- Voltam! - Vágtam rá, de csak egy grimaszt kaptam válasznak. - Van terhességi tesztetek valahol? - Kérdeztem hirtelen.
- Az meg minek? - Nézett rám zavartan.
- Minek?! Annak, hogy közvéleménykutatást tartsak! Szerinted minek?! - Förmedtem rá.
Fél óra múlva a fürdőszobában ültem kezemben a teszttel és vártam, hogy megjelenjen az eredmény. Holt sápadtan sétáltam ki a folyosóra. 
- Na? Mondd már! - Sürgetett. Némán a kezébe nyomtam a tesztet és erőtlenül bevonszoltam magam a szobámba.
Ebéd...
- Apa, mit szólnál, ha azt mondanám, hogy......nagyapa leszel? - Nézett apjára Adam félőn.
Lucifer először mérgesen méregetett minket.
- Lesz egy unokám? - Kérdezte meghatódva. Nagy kő esett le a szívemről. - Ugye tudod, hogy 4 év múlva szülsz? - Mondta mintegy mellékesen.
- 4 év?! Én annyit nem bírok ki!! Nem! Nem, nem, nem és nem! Ez egyszerűen nem fog menni! - Kiabáltam kétségbeesetten.
- Ki fogod bírni. - Jegyezte meg szárazon Adam. 
- Szüld meg te! - Mutattam rá mérgesen. Védekezőn felemelte a kezét.
- Nyugi! - Válaszolt.
- Nem fogom kibírni! - Hajtom le a fejem.
- Kénytelen leszel! - Rántotta meg a vállát életem tönkre tevője.
- De.. - Kezdtem kifogyni az érvekből.
- Pofa be és egyél! - Kezdett dühös lenni.
- Igaza van kislány! Egyél! Szüksége van rá a babának! - Mondta kedvesen az ördög.
Ebéd után bezárkóztam a szobámba és elfeküdtem aludni. Szinte azonnal az álmok világában jártam.
Ekkor még nem tudtam mekkora fájdalmak várnak még rám...