1.rész

Story About My Life

1.rész - Pilot

Az életem nem épp tökéletes, mint ahogy azt mások hiszik. Tele van tragédiával és fájdalommal. A suliból kirúgtak. De ne szaladjunk ennyire előre. A nevem Alison Smith. 19 éves vagyok és maga az ördög fia a 'barátom'.

NE NEVESS! EZ HALÁLOSAN KOMOLY! Igazából nem tudom, miért pont engem választott, elvégre még csak 15 éves voltam mikor ő 17. És mégis engem, ENGEM akart, ami igen nagy szó volt, hiszen minden lány őt akarta. Mikor rákérdeztem, az volt a válasz, hogy "Különleges vagy". Most már tudom, hogy, hogy értette...sajnos. Kezdjük az elején. 15 éves koromban új iskolába kellett mennem. Az előzőből kirúgattak, mert szakítottam a suli leghelyesebb és legnépszerűbb  srácával. Mindenki megutált. Apu volt az egyetlen támaszom. Vele élek, mert amint megszülettem, anyám elhagyott minket. Apu jó pár évig teljesen le volt törve és ezt nagyon rossz volt nézni. Állandóan a szobájában kuksolt. Néha még sírni is hallottam. Engem hidegen hagyott és hagy az anyám. Visszatérve az új sulira, az nem volt olyan szörnyű. Hamar lettek barátaim. Mikor megtudták az okokat, hogy miért rúgtak ki,- igen, több is volt- elismerően füttyentettek. Hát igen. Sokat voltam már az igazgatóiba verekedésért vagy éppen lógásért. Volt amikor felfüggesztettek pár napra vagy esetleg hetekre. Csodálom, hogy még nem rúgtak ki. Azt mondta, ő is ezért figyelt fel rám. A mosolya még mindig elkábít. Nem csodálom, hogy minden lány bele van zúgva (Meg néhány fiú is). Nagyon törődő és aranyos tud lenni. Vagyis inkább jól megtudja játszani.

Pedig valójában, maga, a megtestesült gonosz. Még Lucifernél is rosszabb. Nem is tudom, miért szerettem belé. Utálom ezt érezni. Utálok szerelmes lenni. Ha tehetném, kiölnék magamból minden érzést. De sajnos nem tudom ezt megtenni. Az első találkozásunkkor egész normális srácnak tünt.

  - Akárhányszor látlak, vagy az igazgatóiba mész vagy onnan jössz ki. - Jött oda hozzám, mikor épp az igazgatóra vártam. - Miért töltesz ott annyi időt? Talán ennyire bejön neked a dili? - Mosolyodott el.

 - Aha...Aztán ki is megy. - Sesem voltam az a beszédes típus. Én inkább a tettek embere vagyok.

 - Lógás? beszólogatás? - Kérdezgetett tovább.

 - Lógás szokott lenni általában, de most valakinek túl sok foga volt. - Mosolyodtam el gúnyosan. 

 - Ó. Értem. - Mintha kicsit habozott volna mielőtt feltette a kérdést. - Ki volt a szerencsétlen?

 - Zach. - Vontam vállat.

 - Zach Moriarty?  - Nézett rám meglepetten. - Te megverted az igazgató fiát? - Elismerően bólintott, majd elmosolyodott. - Tényleg olyan belevaló kis csaj vagy, mint mondják.

 - Szoktak rólam beszélni? - Lepődtem meg. De most komolyan nem gondoltam volna, hogy valaki egy szót is pazarolna rám.

 - Amióta idejöttél, csak rólad van szó... - Most rajta volt a sor, hogy vállat vonjon. - És mondd csak, igaz, hogy azért dobtak ki az előző sulidból, mert dobtad az ottani 'helyi menő csávót'?

 - Ő ott aféle ' Isten' volt. - Forgattam meg a szemeim, mire ő csak felnevetett, majd elnézést kérve elsietett órára.