5.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő fejit, remélem tetszeni fog. :D

Story About My Life

5.rész - New Life

Pánikba estem.Gyorsan felkaptam magamra a ruháimat - miközben nem bírtam abba hagyni a bőgést - és indult volna kifelé, de nem tudtam merre kell menni. Ő csak jót nevetett rajtam és egy boxeralsóban jött utánam.

- Hova hova? - Kérdezte egy gonosz mosoly kíséretében.

- Dögölj meg! - Dobtam felé egy vázát. Sajnos elkapta.

- Szerintem nem akarsz egy romhalmazban élni. - Megtorpantam, majd lassan felé fordultam.

- Hogy érted azt, hogy 'élni'? ÉN NEM FOGOK ITT MARADNI!! - Ordítottam magamból kikelve.

- Ó, dehogynem! - Hisztirohamot kaptam. Azt hittem csak viccel. De nem! Most 19 vagyok és még mindig itt élek. Eleinte nem tettem azt amit mondott, de megkaptam érte a büntetésem.

Ilyenkor megvert és bezárt egy hétre a pincébe. Többször is megerőszakolt. UTÁLOM! Egyszerűen utálom! Már csak reménykedhetek, hogy nem találja meg a naplómat. Mert, ha megtalálja, még az is meglehet, hogy megöl.
- Mit csinálsz? - Lépett be egyszer a szobámba.
- Pont azt! - Vágtam oda flegmán, mire elmosolyodott.
- Drágám, szeretnél még egy hetet a pincében? - Nézett rám fenyegetően.
- Még az is jobb lenne, mint hogy még egyszer egy ágyban kössek ki veled! - Tudtam, hogy én fogok kijönni rosszul, de muszáj volt kimondanom.
- Csak azt ne mondd, hogy nem élvezed ezt! - Közel jött hozzám és megcsókolt. - Vagy ezt! - Ezután a nyakamat csókolgatta.
- Hagyj békén! - Próbáltam ellökni magamtól ellökni, de hiába. Túl erős volt. Miután kiment zokogva rogytam le az ágyamra. - Miért én? Miért pont ÉN? - Kiáltottam a plafont nézve.
Három héttel az elrablásom után...
Reggel hánynom kellett. Futottam a vécébe. Kb. fél órát ott töltöttem és vártam, hogy végre abbahagyjam a hányást. Ekkor jelent meg az elrablóm. 
- Jól vagy? - Kérdezte.
- Voltam! - Vágtam rá, de csak egy grimaszt kaptam válasznak. - Van terhességi tesztetek valahol? - Kérdeztem hirtelen.
- Az meg minek? - Nézett rám zavartan.
- Minek?! Annak, hogy közvéleménykutatást tartsak! Szerinted minek?! - Förmedtem rá.
Fél óra múlva a fürdőszobában ültem kezemben a teszttel és vártam, hogy megjelenjen az eredmény. Holt sápadtan sétáltam ki a folyosóra. 
- Na? Mondd már! - Sürgetett. Némán a kezébe nyomtam a tesztet és erőtlenül bevonszoltam magam a szobámba.
Ebéd...
- Apa, mit szólnál, ha azt mondanám, hogy......nagyapa leszel? - Nézett apjára Adam félőn.
Lucifer először mérgesen méregetett minket.
- Lesz egy unokám? - Kérdezte meghatódva. Nagy kő esett le a szívemről. - Ugye tudod, hogy 4 év múlva szülsz? - Mondta mintegy mellékesen.
- 4 év?! Én annyit nem bírok ki!! Nem! Nem, nem, nem és nem! Ez egyszerűen nem fog menni! - Kiabáltam kétségbeesetten.
- Ki fogod bírni. - Jegyezte meg szárazon Adam. 
- Szüld meg te! - Mutattam rá mérgesen. Védekezőn felemelte a kezét.
- Nyugi! - Válaszolt.
- Nem fogom kibírni! - Hajtom le a fejem.
- Kénytelen leszel! - Rántotta meg a vállát életem tönkre tevője.
- De.. - Kezdtem kifogyni az érvekből.
- Pofa be és egyél! - Kezdett dühös lenni.
- Igaza van kislány! Egyél! Szüksége van rá a babának! - Mondta kedvesen az ördög.
Ebéd után bezárkóztam a szobámba és elfeküdtem aludni. Szinte azonnal az álmok világában jártam.
Ekkor még nem tudtam mekkora fájdalmak várnak még rám...